Ez a szünet különösen sok dolgot tartogatott idén nekem. Tavaly nem volt túl izgalmas mert egész héten intenzív német tanfolyamra jártam, ami amellett hogy drága volt, nem is használt semmit, tehát német nyelvudásom kimerül a "ja" és "nein" különböző sorrendben való ismételgetésében. Idén ellenben eléggé tartalmas volt. De lusta vagyok leírni, mert már eléggé összefolyott az emlékezetemben hogy melyik melyik is volt, meg aztán mindegyik reggelig tartott, meg mért is nincs jobb dolgom mint leírni egy blogra, amit valószínüleg nem is feg senki megnézni. Szóval nem is értem hogy miért kockulok itten. Bár ezzel a mondatommal valószinüleg most sértettem meg nem is kicsit a kedves olvasót, mivel ha az kocka aki írja, akkor az sem jobb nálam, mint aki olvassa.
Ellenben jöjjön az értelmetlen okfejtegetés, ami valószínüleg minden bejegyzésben helyet kap majd a nap eseményei után. Szóval aki nem fogékony az értelmetlen, és sokszor zavaros tartalmú dolgokra, az ezentúl a második szövegegységet akár ki is hagyhatja. Mai témám:
Miért hasznos a Pesszimizmus?
A megrögzött pesszimizmus nagy hatásfokkal megvéd bennünket a csalódás okozta megrázkódtatásoktól, miközben szépen lassan leépíti a lélekben a remény, az önbecsülés, és a törekvés nevű összetevőket, amik nélkül személyiségünk egyenlő lesz egy pillérjét vesztett híddal, szóval leépülünk. Bár rövid távon esetleg jót is tehet. Mert: Ha van valami dolog, ami jó lenne, de kétes a kimenetele, mondjuk: Egy randi megbeszélése; akkor a pesszimizmus meg fog védeni minket a csalódástól, mert ha alapból arra számítunk hogy úgysem fog összejönni, akkor nem fog nekünk csalódást okozni. Ellenben ha mégis "Igent" mond, akkor tökre happyk leszunk. Viszont! És itt az egésznek a hátulütője: ha alapból pesszimisták vagyunk, akkor nem is törekszünk: mert minek, ha úgysem sikerülhet, szóval nem is fog sikerülni. Tehát megrekedünk egy olyan helyzetben, amiből nincsen kiút, és lelkünk szép lassan elsorvad.
További szép napot!
