Nevem Nincs

Huhh... jó régóta nem írtam ide. pedig mennyi minden történt velem! Például ami felett nem tudok napire térni, az az hogy a Dorián, akinek hányás lóg a fejéről, elhívott volna bulizni!!! Most voltam éppen a szobámban, és Maszatmacska ott fekszik az én saját különbejáratú ágyacskámba! Mindkettő eléggé hm... necces dolog, de hogy a dorián...!!! Jézusom! Hogy juthattam el idáig!!! Hm.. na mindegy. Kéne vennem vizipipát. Mert az jó.

Mostanában sokat gondoltam arra, hogy ha én lettem volna Vili a Vili a veréb-ből, akkor el tudtam volna magyarázni Cipúrnak, hogy az emberek mért üldögélnek dobozokban, és hogy mitől megy az autó. És akkor nem dobták volna ki szegény Vilit.

Utálom ezt a nagy bekezdést, amikor entert nyomok, annyi helyet hagy ki, mint két enter. És ez idegesítő. Amúgy nem is tudom hogy mért is erőlködöm ezzel a blog írással, Tök kockának érzem magam, akinek a számítógépe a legjobb barátja. És még nem kaptam semmijen visszjalzést. Még negatívat se. Szóval, hát nem is tudom. De legalább a gép nem hülyéz le. Mert például tegnap szarrá hülyéztek, mert például bementem velük GYÖNGYÖT venni, meg azt mondtam, hogy ott egy mamut kalapban. Nem értem hogy ezekben mi olyan furcsa. Mert mi van ha én egy KIBASZOTT GYÖNGYÖT akarok venni. mi abban az olyan furcsa???!!! Oké, a mamutot viccből modtam. De a szarba tapossák az önbecsülésemet! És ha ezt megemlítem nekik, akkor meg azért fognak kigúnyolni. Vagy hogy mit nyávogok már! Buzi vagyok? Ez olyan helyzet, amikor bármit is mondasz, azzal már csak rontasz, és ha nem mondasz semmit, akkor meg azzal fognak TOVÁBB basztatni hogy besértődtél. Kegyetlen helyzet ez, és nem kivánom senkinek. Tudom hogy emós dolog, meg önsajnáltató, meg értelmetlen, meg divat mondani, de nekem az ilyen helyzetekben nagy kedvem lenne öngyilkosnak lenni, és aztán (bár ez nem megoldható) nézni ahogy emberi roncsok lesznek, mert tudják, hogy ez miattuk történt. Egyik volt osztálytársam bátyja addig basztatott egy gyereket, míg az öngyilkos nem lett. oké, most jöhetnek az ilyen beszólások hogy: Persze! meg hogy Igen és el is higgyük? , de engem nem fog érdekelni, nekem bőven elég hogy én tudom hogy igaz.

"Hogy ne gondoljunk halálra, csak álomra, sodrásra."

Update: el sem hiszem! Emberek! Olyat alkottam, hogy egyszerre két látogató is tartózkodott az oldalon EGYSZERRE!!! hát nem csodálatos ez? Elindultam a siker felé...:D

A mai napom nem volt valami érdekes. Rajzon konkrétan aludtam, törin a kistanár idegesített egy picit, a papesz meg megevett 2 gé szart, ami beütött neki, szal köcsög volt egész matekon. És én nem megértettem a matekot! mintha a fejemben a sok pókháló és halott agyrágó bogár között hirtelen egy 200 W os égőt gyújtottak volna meg. Értem az egészet! Ja, és ma sikerült megcsinálnom egy fizika példát, és írtam német puskát is. Szóval csak lazán. Lett Wah-Wah pedálunk, és tökjót gitároztam... ahh... hát igen...  Huhh, most hoztam be a teraszon lévő növényeket. Eléggé ártalmatlan feladatnak hangzik, nede? Pedig dehogy az! Jéghideg, átlagosan 10 kilós szúrós kaktuszokat kellett evakuálnom -4 fokos hidegben. De most, hogy túl vagyok rajta, ezek a növények nem fognak elfagyni, és még jó ideig cipelhetem majdőket ki és be, és ki és be.

Ma egy ideig tanácstalan voltam, hogy milyen értelmetlen dolgot fejtsek ki, és úgy döntöttem hogy fejtsük ki azt, hogy miért van az emberi elmének szüksége Istenre, vagy istenre.

Már a kőkorban is tiszteltek bizonyos lényeket, ha nem is emberfeletti hatalmasságokat, de állatokat eglszen biztosan. Aztán ott vannak a termékenység - istennő szobrocskák, melyek mind mind isteni imádatról tanúskodnak. Az ókorban számos többisten hit volt jellemző, például, a hellén mitológia, a tibeti kutúra stb., stb. Szóval mint láthatjuk a különböző istenek tisztelete az emberi értelem kialakulásának kezdetéhez nyúlik vissza. Mert mi is olyan jó egy isten tiszteletében? Könnyebb elfogadni a vétkeinket, a bűneinket, lelkünk apró, elfeketedett részeit. Mert elmondhatjuk Neki, hogy mi nyomja a lelkiismeretünket. És ő meghallgat, és halgatásával feloldoz. Ez mondjuk leginkább a kereszténység Istenére igaz. Mert más, többistenhitekben más "fajta" istenek vannak. A kereszténység Istene egy jóságos, emberszerető istennek van beállítva. Ő teremtett meg minket, szóval mi ezért tiszteljük, de őt az sem zavarja ha nem is tudunk létezéséről. Ő megbocsáltja a bűneinket, és feláldozza a saját fiát a bűneink feloldozásáért. Ellenben vannak más istenek is. Példának okáért ott van az azték napistan, akit mindig ki kell engesztelni kukoricával, és még dobogó emberi szívekkel, különben a Nap nem kel föl többé, nem érik több termés, és mi szép lassan elsorvadunk a sötétben, és meghalunk, mert nem tiszteltük. Ezek a "fajta" isteneknek mi alá vagyunk rendelve, és ő a hatalmasabb, és uralkodik is fölöttünk, nem csak hagyja hogy menyjünk, amerre akarunk.

Az istenségek tiszteletének a mindennapi elfoglaltság, az ünnepoek, és a közösséget öszetartó kapcsokon kívül a másik "előnye", ha lehet így nevezni, az a Bűnök letagadása. Mert tegyük fel, hogy van isten. Tehát van akarata is. Tehát ha valamit csinálunk, vagy történik, akkor mondhatjuk azt, hogy "Isten akarata!" . Ha meghal valakink, ha elvesztünk valakit, ha valami olyat csinálunk, amiért utána nem nem tudunk a saját szemünkbe nézni, valamit, amit utána szégyellünk, mondhatjuk, hogy Isten akarata! Mert Mi van ha Isten csak az emberi lélek gyengesége miatt jött létre, mert nem vagyunk képesek szembe nézni a saják hibáinkkal, a saját tetteinkel, és nem vállaljuk a felelősséget. Mert Valljuk be , igazán csábító az eleve elrendeltetés elve, ahogy a mohamedánok is mondják:"Allah útjai kifürkészhetetlenek". Eszerint minden meg van írva, és minden aszerint fog történni. Ezt igazolja a hübrisz a görög kultúrában, amikor valaki nem fogadja el a végzetét, és mindenáron ellene akar tenni, de úgysem tud, mert ami meg van írva, az úgy is lesz. Tehát ami meg van írva az meg is fog történni. Vagyis, aki hisz az eleve elrendeltetésben, az akár ülhet is, és nem csinálhat semmit, mert mivan ha istennek az a terve velem, hogy ne csináljak semmit? Ha pedig más tervei vannak velem, akkor meg úgyis az fog történni, mert máshogy nem lehet. Tehát a lelkileg gyengéknek és a tétováknak, a gyáváknak, és a bizonytalanoknak ez pont kapóra is jöhet, mert mondhatják: "Istennek tervei vannak velem! Vagy nagyok, vagy kicsik. És az Ő kezében vagyok!" És máris nem látszanak lelkileg gyengének, tétovának, gyávának, és bizonytalannak. Mert ők már nem azok, hanem Isten igaz emberei.

Szóval bonyolult dolog ez. Valki hisz, valaki nem, valaki pedig nem tudja hogy kinek, minek hihet.

Ennyi volt mára aaz agyfacsaró gondolatom,remélem élveztétek. Ha csak ezt az utolsó bekezdést olvastad el, akkor szégyeld magad, és kezd el elöről, bár lehet hogy lust vagy, és Istennek az a terve veled, hogy mindennek csak a végét fogod tudni. Akkor pedig ne harcolj a végzeted ellen, ne kövess el hübriszt! ;) szval csak önállóan, és vidáman!

A szünetem megint úgy telt el, hogy nem tanultam, nem aludtam ki magam rendesen egyszer sem, és nem csinaltam semmi értelmeset. Ellenben a tegnapi programom egész jó volt. Elmentem az A38 ra a Subscribe lemezbemutató koncertre a haverokkal. Sokminden volt aznap este, többek között egész koncert alatt egyedül voltam, mert elhagytam a többieket, utána találkoztunk egy lengyel arccal, aztan meg a Bandi aludt a hévmegállóban egy órácskát, én meg közben kukáztam egy Népszabadságot, zenét hallgattam, és csórtam kb. 200 darab értelmetlen BKV szórólapot, ami nem hordoz semmilyen érdemleges információt, és szerintem csakis az ős, és esőerdők indokkal való kiirtásáért terítik őket a tisztelt nagyközönségnek, aki amint megkapja, ha egyáltalán elveszi, akkor is csak megnézi és eldobja. Párszor volt olyan rémálmom, hogy mi, az emberek olyanná lettünk, mint a fák, és a fák emberiek lettek, szóval szerepcsere történt, és a fák éltek, és mozogtak, és a székeik emberi holttestekből készültek, és az ágyaik is, csonka végtagok alkották a parkettát, és a vasúti talpfák helyett egész emberi testek feküdtek a sinek alatt, és szögekkel a földbe voltak rögzítve. Szóval csak vidáman!

Ez a szünet különösen sok dolgot tartogatott idén nekem. Tavaly nem volt túl izgalmas mert egész héten intenzív német tanfolyamra jártam, ami amellett hogy drága volt, nem is használt semmit, tehát német nyelvudásom kimerül a "ja" és "nein" különböző sorrendben való ismételgetésében. Idén ellenben eléggé tartalmas volt. De lusta vagyok leírni, mert már eléggé összefolyott az emlékezetemben hogy melyik melyik is volt, meg aztán mindegyik reggelig tartott, meg mért is nincs jobb dolgom mint leírni egy blogra, amit valószínüleg nem is feg senki megnézni. Szóval nem is értem hogy miért kockulok itten. Bár ezzel a mondatommal valószinüleg most sértettem meg nem is kicsit a kedves olvasót, mivel ha az kocka aki írja, akkor az sem jobb nálam, mint aki olvassa.

Ellenben jöjjön az értelmetlen okfejtegetés, ami valószínüleg minden bejegyzésben helyet kap majd a nap eseményei után. Szóval aki nem fogékony az értelmetlen, és sokszor zavaros tartalmú dolgokra, az ezentúl a második szövegegységet akár ki is hagyhatja. Mai témám:

Miért hasznos a Pesszimizmus?

A megrögzött pesszimizmus nagy hatásfokkal megvéd bennünket a csalódás okozta megrázkódtatásoktól, miközben szépen lassan leépíti a lélekben a remény, az önbecsülés, és a törekvés nevű összetevőket, amik nélkül személyiségünk egyenlő lesz egy pillérjét vesztett híddal, szóval leépülünk. Bár rövid távon esetleg jót is tehet. Mert: Ha van valami dolog, ami jó lenne, de kétes a kimenetele, mondjuk: Egy randi megbeszélése; akkor a pesszimizmus meg fog védeni minket a csalódástól, mert ha alapból arra számítunk hogy úgysem fog összejönni, akkor nem fog nekünk csalódást okozni. Ellenben ha mégis "Igent" mond, akkor tökre happyk leszunk. Viszont! És itt az egésznek a hátulütője: ha alapból pesszimisták vagyunk, akkor nem is törekszünk: mert minek, ha úgysem sikerülhet, szóval nem is fog sikerülni. Tehát megrekedünk egy olyan helyzetben, amiből nincsen kiút, és lelkünk szép lassan elsorvad.

További szép napot!